Az autós példád után abba is hagytam az olvasást.
Az egy kapitális marhaság ebben a formában.

Szerintem aki nem gondol semmire, azt hiszi, az épp arra gondol, hogy nem gondol semmire. Ez így ökörségnek hangzik, de valójában nem az.

Az agy egy olyan processzor, ami ha megáll, azt agyhalálnak hívjuk, itt nincs reset gomb.

A kód mindíg fut, hogy mit (miket) hajt végre, mik futnak az elsődleges és mik a hátsóbb szegmensekben, az már sokmindentől függ, vannak intenzívebb vagy fókuszáltabb tudatállapotok, és relaxáltabbak, elosztottabbak.

Még az öntudatlanság vagy alvás állapotában is mindíg fut a kód, mindíg álmodunk, maximum reggel nem emlékezünk az álmainkra.

A filmszakadás, kémiai tudatmódosító szerek sem kikapcsolják az agyat, legfeljebb ha a paciens sajnálatosan elhuny.
Maximum utóbb nem felidézhető az, mi történt, illetve ugy tűnik minden pillanat, mintha az előző nem lett volna, ettől egy folyamatos filmszakadásszerű, időtlen állapotban érzi magát az ember.

Azonban ez nincs így, a képek visszatérnek, a tudat, öntudat, éntudat, tudatossági szintek témaköréről könyvtárakat írtak tele tudományos igénnyel, egy viccesen okoskodó "ne gondolj semmire" blogbejegyzés az kb pont a huszadik kontár után a 21. aki aztgondolta, most aztán megmondja a tutit jól.

bizony :)

@pythonozok: Hol volt autós példa?