Azt kapod az élettől, amit érdemelsz!
Érdekesek vagyunk mi emberek!
Mindannyian hatalmas elvárásokat támasztunk a világgal, a társadalommal, a munkahelyünkkel, az emberekkel, a barátainkkal, a párunkkal és gyermekeinkkel szemben. Tesszük ezt úgy, hogy nekünk ezeket az elvárásokat eszünk ágában sincs viszonozni.
A legjobb példa, amikor látványosan teszünk arra, hogy a másik mit mond nekünk, (csak forgatjuk a tekintetünket jobbra-balra és az óránkat kezdjük el bámulni) viszont azt elvárjuk, hogy nekünk osztatlan figyelmet szenteljenek.
Eszed ágában sincs segíteni a másiknak, de ha a másik nem segít neked, akkor elmondod minden szemétládának. (Természetesen, rendkívül bátran ezt csak a háta mögött teszed).
Kívánod, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene, de ha meghallod, hogy ő is ezt kívánja, akkor fennhangon teszed fel a kérdést magadban, "Hogy lehet ilyen rosszindulatú ez az ember? Hogy kívánhat a másiknak rosszat"
(Abban a pillanatban ő is ezt kérdezi magában, rólad!)
Persze, felelősséget nem vállalsz a konfliktusaidért, és addig nem is gondolkozol el a jelen helyzeted megváltoztatásán, amíg van mást okolni a kudarcaidért.
Hibást pedig mindig találsz!
Még mindig nem hiszed, hogy azt kapod az élettől, amit érdemelsz?
Akkor beszélgessünk még egy kicsit.
Fúrnak a kollégák a munkahelyeden? Biztos azért teszik, mert te sosem csesztél ki velük és nem mondod el őket mindennek a hátuk mögött.
A gyereked tojik a fejedre? Biztos azért teszi, mert minden figyelmet és segítséget megadtál neki, nem csak belökted a TV elé.
Úszol a hitelekben? Biztos azért van, mert alaposan utánanéztél a feltételeknek és precízen megtervezted a jövődet. Vagy csak a talicskát toltad a bankba?
Az emberek megbízhatatlanok a környezetedben? Szemétládák! De, gondolom te a megbízhatóság szimbóluma vagy.
Rosszindulatú és pletykás emberekkel vagy körbe véve? Hogy nem sülne ki a szemük! Szerencsére, te egy rossz szót sem szóltál még soha senkiről.
Őszintén, mégis milyen jogon vársz el olyan dolgokat a másiktól, amit ő már nem várhat el tőled?
Anyuci és apuci nem vállal felelősséget a tetteiért, inkább a TV-ben lévő öltönyös emberkére, vagy a főnökére mutogat. És ezek után még csodálkozik, hogy a gyermeke is a tanárra fogja, ha egyest kap?
Ezt látja otthon!
Hogy miért érdemled azt a kilátástalan helyzetet, amiben élned kell?
Mert közömbös voltál!
Nem érdekelt a saját jövőd, csak a mának akartál élni! Mindig az azonnali igényeid kielégítését tartottad szem előtt, ahelyett, hogy gondoltál volna a saját és családod jövőjére. Folyamatosan másokat hibáztattál a kudarcaidért, így esélyed sem volt tanulni a hibáidból. Emellett felelőtlenül és átgondolatlanul hoztad meg a döntéseidet, ahogy teszed ezt mind a mai napig.
Önként és dalolva elfogadtad a helyzeted. Elfogadtad, hogy neked "ezt az életet dobta a gép". Nem kerested a lehetőségeket a változtatásra, nem is érdekeltek a lehetőségek, mert tudtad, hogy nagy valószínűséggel fel kellene állnod a fotelból.
Megvolt a választásod, és te az átlag középszer útját választottad.
Jó hír azonban, hogy még mindig megvan a válsztás lehetősége. Folytatod tovább amit eddig, és az élettől továbbra is azt kapod, amit eddig, vagy változtatsz?
Elégedett vagy a helyzeteddel? Az életeddel, az elért eredményeiddel, az emberi kapcsolataiddal, az anyagi helyzeteddel?
Ha igen, akkor hadd gratuláljak, mert jó úton haladsz!
Ha pedig nem, akkor ideje változtatnod!
Viselkedj úgy embertársaiddal, ahogy szeretnéd, hogy veled viselkedjenek! Add azt a környezetednek, amit te is szeretnél visszakapni! Csak azt mond más ember háta mögött, amit szeretnél is visszahallani!
Ha többet is szeretnél tudni önmagadról és az emberek valódi mozgatórugójáról, akkor kattints a képre az értékes, INGYENES ajándékokért!
